A Művészetek Palotája (Müpa) Szimfonikus megjelenések elnevezésű sorozatában különleges programmal vesz részt a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ). A vasárnap esti hangversenyen Philip Glass Concerto fantasy című darabja, Dubrovay László Zongoraversenye és Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniája hangzik el. „Jelenkorok – ez a mottója a koncertnek, amely a Müpa központi témájához, a kulturális identitás kérdéshez kapcsolódik, a ház és a zenekar közös bérletének második darabjában is” – mondta el az MTI-nek a BDZ zeneigazgatója, az est karmestere, Hollerung Gábor. Az első koncerten a keresztény gyökerekhez való viszonyt boncolgatták, a vasárnapi program a kortárs jelenlétről szól, a harmadikon a magyar identitást mutatják föl. A negyedik hangversenyen az ördög csábítása kerül terítékre.
„Ehhez a műsorhoz két olyan művet választottam, amely megmutatja, hogy mindegyik kortárs alkotásban felfedezhető az egyediség, mégis ezer szállal kapcsolódik a tradícióhoz. Mindig az a célom, hogy a közönséget bátorítsam, legyen nyitott a modern zenére. A Glass-darabnak a közönség szempontjából az a konzekvenciája, hogy kevésbé differenciált figyelmet igényel. Minimalista, annyi az ismétlés benne, kissé hasonlóan Ravel Bolerójához, hogy a repetíció az új hangszínek segítségével inkább a fejlesztés élményét adja” – részletezte a karmester. Hozzátette: a mű szólistája két virtuóz ütőhangszeres, az Amadindát alapító Rácz Zoltán, valamint Nagy Zsolt. A két szólistának energikusan, esetenként fizikailag is megterhelő ügyességgel kell kezelnie a kilenc üstdobot. A verőt letéve, puszta kézzel is kell majd dobolniuk. Az idén Kossuth-díjjal elismert Dubrovay László harmadik zongoraversenye Liszt Esz-dúr zongoraversenyének formai örökségét hordozza, előadója Fülei Balázs, aki 2011-ben az ősbemutatón is játszott. Nemcsak a liszti, hanem a bartóki és kodályi hagyomány is beépül a versenyműbe, elsősorban a népi ihletettségű harmóniákban, ez pedig a ráismerés élményét kínálja a hallgatónak. Végül ellenpontként Berlioz 1830-ban bemutatott Fantasztikus szimfóniája szólal meg, amely az Epizódok egy művész életéből alcímet viseli. „Ezzel a kompozícióval azt igyekszem megmutatni, hogy a keletkezése korában őrültséggel határos benyomásokat kelthetett a közönségben, annyira szabálytalan. Szokatlan eszközökkel operál nemcsak a zenekari hangzásban, de zenei tartalmában is. Szerintem minden korszakban együtt jelenik meg jelenik a tradícióhoz kötődés és az újdonsággal való bátor szembenézés. Berliozt mi klasszikusnak tartjuk. Ha a berliozi idegenség mára eltűnt, akkor esélyes, hogy előbb-utóbb a jelen művészete is klasszikussá váljon” – magyarázta Hollerung Gábor. ( MTI )