Menekültek zenekara (Orchestra of Exiles) címmel Josh Aronson dokumentumfilmjét mutatja be csütörtökön este a Mensch Nemzetközi Alapítvány az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Az 2012-ben készült dokumentumfilmben Josh Aronson rendező Itzhak Perlman, Joshua Bell, Zubin Mehta és Pinchas Zukerman segítségével eleveníti fel Bronislaw Huberman hegedűművész rendkívüli erőfeszítéseit, hogy a Palesztin Szimfonikus Zenekar létrehozásával német, magyar, osztrák, lengyel zsidó zenészeket, szám szerint ezer muzsikust mentsen meg a biztos haláltól – közölte az MTI-vel az alapítvány a második világháború körüli évekre utalva.
A Palesztin Szimfonikus Zenekar 1936. december 26-án adta első tel-avivi koncertjét, amelynek karmestere – Huberman meghívására – Arturo Toscanini volt. A zenekar alapítását más értelmiségiek mellett Albert Einstein is üdvözölte.
A világhírű hegedűművész, Bronislaw Huberman 1882-ben született a lengyelországi Czestochowában, élete több szállal kötődött a magyar kultúrához. 1892-től például Joachim Józsefnél tanult Berlinben.
1893-ban már turnézott Hollandiában és Belgiumban, ahol megismerkedett a hatéves zongoristával, Arthur Rubinsteinnel. A két csodagyerek életre szóló barátságot kötött. Huberman mindössze 14 esztendős volt, amikor 1896-ban Brahms jelenlétében eljátszotta hegedűversenyét, az előadással elkápráztatta a zeneszerzőt.
Feleségül vette Galafrés Elsa színész- és táncosnőt, aki válásuk után hozzáment Dohnányi Ernőhöz. A magyar zeneszerző-karmester adoptálta az előző házasságból született fiút, Johannest.
A nácik hatalomra jutása után Huberman visszautasította Wilhelm Furtwängler koncertmeghívásait, és nyílt levélben fordult a német értelmiséghez kérve, hogy a fontos értékeket ne hagyják veszni.
Az Anschluss előtt, 1937-ben Huberman elhagyta Bécset és Svájcba menekült. Egy évvel később repülőgép-balesetet szenvedett Szumátrán, eltörte a bal csuklóját és két ujját, ezzel szólókarrierje megtört, bár átképezte magát jobb kézre. A svájci Corsier-sur-Vevey-ben hunyt el 64 éves korában, 1947-ben.
Josh Aronson időtlen meseként, a művelődéstörténet izgalmas krónikáját adja a New York Times méltatása szerint, a film arra készteti a nézőt, hogy feltegye magának a kérdést: mit tenne hasonlóan rettenetes időkben? ( MTI )