Nehéz elhinni, hogy már 12 év eltelt a legutóbbi hazai HIM koncert óta, és pont ilyen meglepő volt a csütörtök esti látvány is, amikor a Budapest Park bejáratánál sorakozó rajongók úgy rohanták meg a színpadot, mintha még mindig 2000-et írnánk, és a rádiókból a Join Me üvöltene éjjel-nappal. És ha ennyi meghökkenés nem lett volna elég egy napra, a finn love metálerek egy jóval összeszedettebb koncertet adtak, mint amire számítottam.

1

Amennyire szerettem a zenekar első két albumát, annyira vesztettem el a fonalat a harmadik, Deep Shadows and Brilliant Highlights című korong megjelenése után. Tovább rontott a helyzeten az a 2007-es londoni fesztivál, ahol egy teljesen szétesett bandát láttam. Ekkor Ville Valo is csak az orra alá dörmögött, és már nyoma sem volt jellegzetes karakán, mély hangjának, se annak a rock ‘n’ roll-nak, amivel első Szigetes fellépésén megfogott a csapat. Így hát tartottam tőle, hogy most is egy hasonló koncert vár majd ránk.

12

Ville meglepően konszolidált formában lépett színpadra, már nyoma sem volt a félmeztelen, tetovált, kisminkelt, enyhén feminin frontembernek, se a hét évvel ezelőtti szakadt, csöves formának. Svájci sapkájában inkább egy fiatal kiadású Brian Johnsonra hajazott megjelenése, előadásmódja pedig pont olyan volt, mintha valamelyik régi Ki Mit Tud?-on indulna épp táncdalénekesként. A látványt azonban feledtette nem kevés iróniával átszőtt stílusa, s legfőképp a hangja, ami ezúttal újra tiszta és erőteljes volt. Hogy Mika „Gas Lipstick” Karppinen dobos köré miért volt szükség plexifalra, az számomra rejtély maradt, de a zenekar hangzását nem lehetett kifogásolni, ahogy játékukat sem. Élvezetes, nem túljátszott gitárszólók, egységes ritmusszekció, pont megfelelő arányú szintivel társítva.

16

Az új(abb) dalok remekül elfértek az olyan korábbi slágerek mellett, mint a már a buli elején ellőtt Join Me in Death, a For You, vagy a Right Here In My Arms, és nem maradhatott el a Chris Isaak feldolgozás, a Wicked Game sem, ami ahogy annak idején, most is a csúcspontja lett a koncertnek. Összességében a buli után úgy tűnik, hiba volt leírni ezt a zenekart sok-sok éve, és itt az ideje esélyt adni az újabb kiadványaiknak is.

28

26

13

15

3

27

20

33

Fotók, szöveg: Máté Évi