Ritkaságszámba megy, hogy egy jazzkoncert olyan nagy helyszínen kerül megrendezésre hazánkban, mint Diana Krall május 21-ei fellépése, aminek a Papp László Sportaréna adott otthont. Ez azért is nagy dolog, mert a kétszeres Grammy-díjas kanadai jazzénekes, zongorista és dalszerző 2019-ben a MüPában, tavaly pedig a Veszprém Feszten lépett fel, amik befogadóképessége eltörpült a mostani alkalomhoz képest.

Még akkor is, ha ezúttal az Aréna hossztengelye mentén felállított színpad mögött fekete drapériával le volt választva a nyugati lelátó széksora, a küzdőtér viszont három szektorra osztva telis-tele volt pakolva székekkel. A nemes egyszerűséggel Tour 2023 elnevezésű koncertsorozat budapesti állomása pontban negyed kilenckor kezdődött el, mikor is a vörös drapériás hátterű színpadra Diana Krall és kísérőzenészei balról besétáltak, majd minden faxni nélkül belekezdtek az első számba.

Az embernek az első pillanattól kezdve olyan érzése támadt, mintha csak egy füstös New York-i jazzklubba tért volna be egy italra, de a zene rabul ejtette, így egész este ott maradt a bárszéken ücsörögve, várva az újabb és újabb dalokat. A színpadkép is ezt erősítette, mivel a kvartettet hat régimódi filmes lámpa világította meg, amik fényét tovább lágyította a zenészeket diszkréten belengő szárazjég-füst, mintha tényleg csak egy, a téridő szövetéből kiszakadt csehóban lennénk.

Ugyanezt erősítette a setlist is, amit tulajdonképpen szinte teljes egészében örökzöld jazzstanderdek és feldolgozások alkottak olyan nagynevű elődöktől, mint Cole Porter, George Gershwin, Frank Sinatra, Burt Bacharach, Rex Harrison vagy Hoagy Carmichael. Az egyetlen kivétel, Diana 2004-es stúdióalbumának címadó felvétele, a The Girl In The Other Room volt, aminek társszerzője „szintén zenész” férje, Elvis Costello volt. A koncert mértani közepén zenei kakukktojásként még Tom Waits Jockey Full Of Bourbonjának jazzes átiratát is meghallgathattuk tőle.

A színpad két oldalán fellógatott hatalmas kivetítők sokat segítettek, hogy a zenészek minden rezdülését, virtuóz hangszeres játékuk legapróbb részletét is megfigyelhessük a kéz közeli snittekkel. A fekete nadrágot és bő ujjú blézert viselő lenhajú Diana véleményem szerint az Óz birodalmából ismerős jóságos Északi Boszorkány leszármazottja lehet, aki rájött az örök fiatalság titkára. Ugyanis annak ellenére, hogy elmúlt már 58 éves, még a premier plánú kameraképeket nézve is simán letagadhatna egy húszast. Bájosan búgó altja pedig egyszerre hűvös és fülledt, ám míg kifinomult énektechnikája mindenkit lenyűgöz, a dalok közt kicsit hadarva, kicsit szégyenlősen, már-már kamaszosan mondta el átkötő szövegeit, de neki még ez is jól áll. Ahogy zenésztársainak az öltöny, mert úgy néztek ki mindhárman, mintha épp egy skatulyából húzták volna elő őket. Természetesen ez a közönségre is igaz volt, hiszen senki sem gyűrött pólóban, hanem minimum ingben, blúzban megy el egy ilyen szívet-lelket melengető koncertre.

A Los Angeles-i gitáros, Anthony Wilson már hat stúdió- és két koncertalbumon dolgozott együtt Diana Krallal, de szinte megszámlálhatatlan azon előadók száma (Paul McCartney-tól Al Jarreauig, Randy Crawfordtól Michael Bubléig), akik lemezein szintén közreműködött, nem is beszélve tucatnyi saját korongjáról. A ritmusszekciót a pályája elején Branford és Wynton Marsalis zenekaraiban játszó bőgős, Robert Hurst, illetve a detroiti dobos, Karriem Riggins alkotta, aki nem mellékesen hip-hop producerként és DJ-ként sem utolsó. Hármójuk zenei kísérete tökéletesen támasztotta alá Diana Krall zongorajátékát, ami néha a billentyűket csak alig érintő lírai tartománytól a fortissimóig terjedt. A kísérőmuzsikusok a dalokon belül rendre lehetőséget kaptak hangszeres tudásuk önálló bemutatására is, szólóikat az értő közönség ilyenkor rendre lelkes tapssal hálálta meg.

A nagybetűs zene olyannyira beszippantotta a nagyérdemű hallgatóságot, hogy a koncert első 75 perce után szinte mindenki meglepődött, hogy rövid intermezzo után sajnos már a ráadás következik. Ezt még bő negyed órán át élvezhettük: előbb egy Antonio Carlos Jobim, majd egy George Gershwin feldolgozás következett, hogy aztán az est zárásaként Bob Dylan This Dream Of You-jával érjen véget a varázslat.

Setlist:
1. P.S. I Love You
2. Night And Day
3. But Not For Me
4. This Can’t Be Love
5. I’ve Grown Accustomed To His Face
6. The Girl In The Other Room
7. Moonglow
8. Jockey Full Of Bourbon
9. I Get Along Without You Very Well (Except Sometimes)
10. Devil May Care
11. Come Dance With Me
12. I’ve Got You Under My Skin
13. The Look Of Love
Ráadás:
14. Quiet Nights
15. I Was Doing All Right
16. This Dream Of You

szöveg: Majsa Tibor
fotók: Máté Éva