September 23, 2013 0

Sean Ellis: egy rendezőnek hallgatnia kell a filmjére

By in Hírek

Sean Ellis angol filmrendező szerint minden alkotófolyamat kétirányú: a művésznek figyelnie kell arra, hogy az alkotás mit enged, működik-e abban a formában, ahogy azt ő elképzelte. Elmondása szerint őt is ez vezette új filmje, a boldogulásukat rossz helyen kereső filippínókról szóló Metro Manila készítésekor, amelyet a vasárnap zárult 10. miskolci Jameson CineFest nemzetközi filmfesztivál versenyszekciójában vetítettek.

Sean Ellis a fesztivál vendégeként a helyszínen az MTI-nek arról beszélt: mivel egy film elkészítése rengeteg időt és energiát vesz igénybe, szerinte csak olyasmibe érdemes belevágni, ami igazán érdekli. Olyan ez, mint egy kapcsolat: szerelmesnek kell lenned ahhoz, hogy végig tudd csinálni. Eddigi filmjeiben, bár igencsak különböznek egymástól, ez a közös: mind az idő szubjektív érzékelését középpontba állító, romantikus Visszajáró pénz (2006), mind az önazonosságról horrorként beszélő Tükör/Szilánk (2008), mind a délkelet-ázsiai metropolisz és a kisember összecsapását bemutató Metro Manila olyan történet, amely megragadta a képzeletét.

Arra a felvetésre, hogy a jobb élet reményében vidékről a fővárosba költöző, majd ott keserű csalódások sorát elszenvedő család története bármely másik délkelet-ázsiai nagyvárosban játszódhatna, a rendező elmondta: bár Fülöp-szigeteki nyaralásakor jött a film ötlete, nagyobb súllyal esett latba az alkotói megérzés.
Véleménye szerint ugyanis egy alkotói folyamatban az alkotás maga egy idő után “visszajelez” a művésznek, hogy milyen irányba, milyen módon alakítsa, és neki nyitottnak kell maradnia ezekre az “instrukciókra”. Sean Ellis ezt ahhoz a helyzethez hasonlította, amikor egy dugóban ülve az autósnak észre kell vennie, hogy hiába akar sietni, nem jut előrébb. Amikor eldöntötte, hogy a filippínókat választja, végig ragaszkodott hozzájuk, pedig Thaiföldön például sokkal fejlettebb a filmes infrastruktúra.
Bár a főszereplő családfő végül megnyer egy csatát a családot fizikailag-lelkileg megalázó nagyvárossal szemben, a győzelemnek ára van. A rendező hozzáfűzte: a film kulcsjelenete, amikor a főszereplőt nála jóval magasabb életszínvonalon élő munkatársai mulatni hívják, közben felesége első munkanapját kezdi egy sztriptízbárban. Mivel ez a film érzelmi csúcspontja, amelyben benne van a családfő bűntudata, amiért hagyta idáig jutni a családját és tehetetlensége találkozik a többiek gondtalanságával, a rendező elhatározta, hogy ha ez a jelenet nem az elképzelései szerint sikerül, az egész filmet veszni hagyja. Ám több felvétel és a vágószobában csak ezzel a jelenettel töltött majdnem két hónap után elégedett volt az eredménnyel.
Mint mondta, annak, hogy a Metro Manila a neves amerikai függetlenfilmes fesztiválon, a Sundance-en idén elnyerte a zsűri nagydíját és a közönségdíjat is, a megtiszteltetés mellett azért is örült annyira, mert így sokkal könnyebb forgalmazót találnia a filmhez. A forgalmazók elsődleges szempontja ugyanis természetesen az, hogy a nézők kíváncsiak lesznek-e az adott filmre, “egy közönségdíjjal a zsebben” viszont ez a kérdés fel sem merül. Ugyanezért bír a rendező számára nagy jelentőséggel az, hogy Nagy-Britannia ezt a filmet nevezi a jövő évi Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájába.
A magyar mozikban október 31-étől tekinthető meg a film. ( MTI )

 

Tags: , , , ,

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.