október 14, 2015 0

Nomad: Hotel Polimer

By in Hírek

Nem mindennapi, hogy hét évet kelljen várni egy zenekar új albumára, és az sem gyakran fordul elő, hogy aztán közel egy esztendővel a megjelenés után kerüljön sor a lemezbemutató koncertre, de a Nomad mindkettőt elmondhatja magáról. Viszont ha már mindkettő így alakult, akkor külön érdemes górcső alá venni, hogy milyen anyagról rántja le a leplet október 24-én a négyes az A38-on.

nomad_cover_560

A Nomad alapításáért a – nyugodtan kultikusnak nevezhető – Bedlam két tagja (Jánosi „Cicó Szabolcs gitáros és Fodor „Fodi” Zoltán) énekes tehető „felelőssé”, és ők fémjelezték azt a felállást is, amely 2007-ben leszállította a Végál.om.. lemezt. A debütálást azonban megtorpanás követte, mivel Fodi Japánba dobbantott, ezzel pedig akaratlanul is tetszhalott állapotba küldte a zenekart. A hibernált szunyókálásnak a Csillag születikben nevet szerzett Juhász Marci csatlakozása vetett véget, és vele, illetve Nagy Levente basszusgitárossal és Újvári Péter dobossal kiegészülve, 2014 őszén végre megjelenhetett a második nagylemez, a Hotel Polimer.

Ami elsőre feltűnik az anyaggal kapcsolatban, az nem más, mint hogy veszettül jól szól! Tényleg abszolút nyugati a sound, ami nyilván vastagon köszönhető a SuperSize stúdiónak és a keverőpult mögött ülő Horváth Attilának. A gitárok hallatlanul erőteljesek, mégis csak nagyon okosan torzítottak, a bőgő feszesen és egészséges arányokkal hozza a mélységeket, Újvári Petya dobhangzása is megér egy misét, az egész tetejében pedig ott szárnyal Marci hangja, aki helyenként a fiatalabb Paksi Endrét (nem röhög!) juttatja eszembe. Ez talán furcsa hasonlat lehet, de egyáltalán nem a múcsonyi úriember ellen szól. És talán az is furcsa lesz, hogy mennyire nehezen kategorizálható a Nomad zenéje: ott van benne a grunge, a Pearl Jam lelkülete, de a zúzósabb témáknál a Soilwork neve is beúszik, és mintha a klasszikus Black-Out hatása is tapintható lenne. De ezek nem többek átsuhanó érzéseknél – a Hotel Polimer önálló arculattal rendelkező anyag, és a Hotel Polimer baromi jó.

Mert hát a fentebb leírt „külső” körülmények mit sem érnének, ha nótaírás terén elvéreznének Cicóék, de egyáltalán nem ez a helyzet. Nem könnyű anyag a HP, de nem is ördöngösen komplex, befogadhatatlan alkotás. A minél rövidebb idő alatt lezajló barátkozáshoz olyan dalok nyújtanak rögtön segítő kezet, mint az Igazak álma, a címadó, az óriási refrénű Légy jó!, vagy a népies hatásokkal indító és incselkedő Kimondhatatlan. De ami ennél is örömtelibb, hogy ahogy elmélyülünk a lemezben – már csak a jó tollal megírt szövegek miatt is érdemes rászánni az időt -, úgy mutatja meg magát mindegyik szám, és az album végére is sikerült izgalmas tételeket (Ne félj, Ajtó a mennybe) odapakolni.

Felesleges a szavakat tovább szaporítani: a Hotel Polimer egy minden szempontból kiemelkedő magyar lemez. A Nomadban simán ott van a potenciál, hogy a szélesebb rétegekhez is eljusson. Kíváncsian várom, hogy megtalálják-e a közönségüket.

A Nomad 2015. október 24-én mutatja be az A38 Hajón a Hotel Polimer lemezt az Amigod és a TÉR-IDŐ társaságában.

 

Blahó Dávid

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.