március 22, 2015 0

Ensiferum – Barba Negra Music Club

By in Hírek

Míg a március 15-i Nemzeti Ünnepen ki-ki másképp emlékezett meg az 1848-49-es szabadságharc hőseiről, észak felől egy kisebb finn hadsereg lépett be hazánkba, hogy a kokárdák és a nemzeti trikolor árnyékában egy hatalmas pagan-folk-death portyát rendezzen a Barba Negra Music Clubban.

ensi2_560

Az estet az Omnium Gatherum nyitotta, amiről, bevallom, sikerült kicsit késni. Talán az utolsó két dalukra értünk be, az akkor már szép számmal megtelt Barba Negrába. A srácok inkább az atmoszférikusabb Death Metál vizein mozogtak. Az egyből hallható volt, hogy magasan képzett zenészekről van szó, ahol nem csak a zene bulizhatósága számít, de az is, hogy technikailag az adott dalok is magas szintet képviseljenek.  Mindenesetre az addigra felgyülemlett tömeg hálás tapssal köszönte meg azt a rövidke időt, amit a srácok a színpadon töltöttek és egyre előrébb furakodva, kiürült söröskorsóikat újra töltve várták, hogy az Insomnium lépjen a színpadra.

A négyes a melodic-death stílus egyik legjelentősebb finn követője. Alaptétel, hogy ez a kategória főleg a svéd bandák névjegye, az Insomnium mégis kiemelkedően tudott ezzel sikeressé válni Finnországban és szerte Európában is. Utoljára öt éve a Dürer Kertben voltak nálunk a srácok, és ugyan akkor még nem igazán voltak ismertek hazánkban, mégis remek bulit adtak. Most úgy tértek vissza, hogy ugyan az Ensiferum előzenekara hivatalosan, mégis legalább ugyanakkora érdeklődés övezte őket, mint a „főbandát”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy rajtuk szinte már tele volt a hely, és mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta, amikor a rövidke intró után a The Killjoy első taktusai felcsendültek. Nem is igazán nevezném őket előzenekarnak, ugyanis 10 dalt játszani manapság szokatlan, ha valaki tényleg csak bemelegítő státuszban van. Az utóbbi években egyre feljebb törő csapat már majdnem elérte az Ensiferum szintjét, így joggal érdemelték meg, hogy szűk egy órában bizonyíthassanak, amit meg is tettek. Tényleg kiváló volt, egyedül a hangosítás árnyalta kicsit a képet. Az énekes Niilo basszusgitárjából semmit nem lehetett hallani, de sokszor Markus gitárja sem volt jelen, ugyanis a dobok mindent elnyomtak. Ez a technikai malőr talán csak az utolsó Ephemeral-Weighed Down With Sorrow párosra múlt el. Kilenc előtt pár perccel azonban nem volt más hátra, mint hogy ők is befejezzék, és átadják a terepet a technikusoknak. A Barba Negra függönye legördült, és takarásában megkezdődött az átszerelkezés az est szenzációjára, Finnország egyik legsikeresebb zenei exportcikkére, az Ensiferumra.

insomnium_560
A finn fővárosból érkező csapatot nem kell bemutatni a hazai közönségnek. Legutoljára tavaly a RockPart fesztiválon adtak nagyszabású bulit, de előtte összesen tíz alkalommal jártak nálunk, szóval igazán szeretnek nálunk játszani. No meg mi is szeretjük, ha jönnek. Ezt azzal háláljuk meg, hogy szinte mindenhol telt ház várja őket, így a mostani estén is majdnem csordultig megtelt a Barba Negra, mire az ötös a színpadra lépett. Annyi változás történt ideiglenesen a zenekarban, hogy Emmi helyett Netta Skog (Turisas) kezelte a billentyűs hangszereket, ami jelen esetben egy tangóharmonika volt. Ez csak egy ideiglenes kis változás, Emmi hamarosan visszatér a csapatba.
Idén jelent meg a legújabb nagylemeze a zenekarnak One Man Army címmel, így természetesen ennek dalai képezték a buli gerincét. Rögtön a nyitó Axe of Judgementnél elszabadult a pokol (jó értelemben véve persze). A műanyag kardokkal, kürtőkkel felszerelt, kisminkelt pagan harcosok féktelen bulizásba kezdtek, nem számított, hogy régi nagy sláger, vagy új dal van épp terítéken. Ahogy egy jó Ensiferum bulin szokott lenni, Petri és Sami vitte a hátán az egész show-t (no meg egy kicsit Netta, aki jóval kényelmesebben érezte magát a színpadon, mint Emmi szokta).
Persze a hangulat akkor hágott igazán a tetőfokára, mikor olyan dalok kerültek elő, mint az Into Battle, vagy a rendes blokkot lezáró Victory Song, amitől a pogózó és táncoló tömeg éneklő tömeggé is vált.

Ensi3_560

A „Győzelmi Nóta” után aztán levonultak a színpadról, hogy rövidke ENSIFERUM, ENSIFERUM skandálás után megjelenjen egyedül Netta, aki először megköszönte, hogy ennyien itt vagyunk és hogy ennyire élvezzük a showt, majd felkonferálta a zenekar többi tagját, de senkit sem a saját posztjára. Mindenki más hangszert kezelt, mint amúgy, Netta meg maradt az énekesi pozícióban, hogy előadják minden idők legsikeresebb Heavy Metál dalát, a Judas Priest Breaking The Law-ját. Ez a dal annyira jó, hogy nem lehet rosszul eljátszani, nem lehet vele mellé nyúlni, nincs az a közönség a rock és metál szférában, aki ne ismerné, ne tudná végigénekelni. Így az Ensiferumnak is sikerült vele még jobban lázba hozni a közönséget, hogy azután a From A far-Token of Time-Iron klasszikus hármassal lezárják az estét.

Ensi3_560

Mindhárom csapat kitett magáért, és más-más okokból, de mindenkinél lehetett olyan pozitívumokat találni, amiért már megérte eljönni. Az Omnium Gatherium technikai képzetsége, az Insomnium  nyakat ropogtató melo-death zúzdái, vagy az Ensiferum őrült pogány táncos-metálmulatsága megfűszerezve egy kis Judas Priest esszenciával.
Nem hiszem, hogy bárki is csalódottan hagyta volna el a helyszínt. Voltak ugyan hangosítási problémák, de hát ez szinte mindenhol van, és nem volt annyira durva, hogy ettől élvezhetetlen lett volna az este. Bízom benne, hogy hamarosan ismét visszatérnek hozzánk a csapatok, akár megint így hárman, hiszen mint a szinte teljesen megtelt Barba Negra is bizonyította, a finn-magyar rokonság nem csak közös nyelvcsaládunkra vonatkozik, de a zenéjüket is nagyon szeretjük. Talán egyszer azt is megéljük, hogy egy hazai zenekar zúzza szét a helsinki-i éjszakát.

 

Szöveg: Angel

Pársztor Csabi további képei: ITT!

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.